Széles körben ismert az elhízás magas vérnyomással, valamint egyéb szív- és érrendszeri betegségekkel és a cukorbetegséggel, májbetegségekkel való együttes előfordulása, illetve ezen betegségek kialakulásában betöltött szerepe. Azonban kevesen tudják, hogy több olyan, ritkábban emlegetett betegség, illetve állapot létezik, amely szintén összefüggésbe hozható az elhízással, és megelőzésében, illetve kezelésében a fogyókúrának jelentős szerepe van.

A daganatos betegségek

Egy kutatás szerint a daganatos megbetegedések közel fele összefüggésbe hozható az elhízással. A leggyakoribb, elhízással társuló daganat-féleségek a vastagbél, az emlő, a vese, a nyelőcső és a méhtest daganatos elváltozásai. Emellett leírták már szerepét a hasnyálmirigy, a prosztata, a petefészek és a méhnyak daganataiban is.

Megdöbbentő számadatok láttak napvilágot a témával kapcsolatban. Amerikai tudósok szerint a daganatos megbetegedések közel 50 százaléka összefüggésbe hozható az elhízással. A két kórkép összefüggésének pathológiai háttere még nem teljesen tisztázott, de több elképzelés is létezik a zsírszövetben lejátszódó daganatkeltő mechanizmusokkal kapcsolatban.

• Az ösztrogének szerepe: A zsírszövet ösztrogént termel, ennek következtében a hormon szintje megemelkedik, így a hormonra érzékeny daganattípusok burjánzásnak indulnak.
• Az inzulin szerepe: A magasabb inzulinszint hat a sejtek növekedésére, így a daganatok anyagcseréjében is fontos szerepet játszik.
• Az immunrendszer szerepe: A zsírszövetben olyan proteinek termelődnek, melyek befolyásolják az immunrendszer működését, gyengítik annak tumorfelismerő funkcióját, ezáltal az immunrendszer kevésbé hatékonyan ismeri fel a kóros sejttípusokat, azokat nem tudja eltávolítani a szervezetből.

A túlsúly szerepe a férfiak és a nők meddőségének hátterében

Az elmúlt években megsokszorozódott hazánkban a meddő párok száma, jelenleg Magyarországon mintegy 300 ezer meddő párt tartanak nyilván. Ismert adat, hogy a gyermektelenségért 40%-ban a férfi, 40%-ban a nő, 20%-ban mindkét fél rendellenességei tehetők felelőssé. A meddőség hátterének kivizsgálása, valamint kezelése nehéz feladat elé állítja az orvost. Sokszor előfordul, hogy a probléma hátterében semmilyen kóros elváltozásra sem derül fény.

A férfi meddőség

Több tanulmány született arról, hogy a túlsúlyos nők esetében csökken a fogamzóképesség, de kevesebbet tudunk arról, hogy férfiak esetében a testsúly hogyan hat a meddőségre.

Egy 2008-as vizsgálat alapján egyértelmű összefüggés volt kimutatható a spermiumok csökkent száma és a nagyobb testsúly között.

A túlsúlyos és kövér férfiak meddősége hátterében a hormonháztartás egyensúlyának zavara áll. A zsírszövetben jelen lévő aromatáz enzim kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a férfi nem hormonokat, pl. a tesztoszteront női nemi hormonokká, pl. ösztradiollá alakítsa át. Ez a folyamat az egészséges, nem túlsúlyos férfiakban is lezajlik, de természetesen, ha a test zsírszövetének mennyisége jelentősen nagyobb, akkor ez a folyamat a nagyobb mennyiségű enzimek hatására fokozódik. Végeredményben a férfi nemi hormon aránya csökken, a női nem hormonok aránya pedig növekszik. A nemi hormonok egyensúlyának eltolódása kihat az agyalapi mirigy szabályozó rendszerére is, ezáltal tovább bonyolítja a folyamatot. A végeredmény az lesz, hogy a férfi nemi szervek működését szabályozó agyalapi mirigy-hormonok mennyisége csökken, mely kihat a spermiumtermelésre és a szexuális funkciókra.

A női meddőség

Nők esetében nemcsak a meddőség aspektusából érdemes a túlsúly hatásairól beszélni. A teherbeesés is sokkal nehezebb túlsúlyos nők esetében, mint az átlag népességben, de ha bekövetkezik a terhesség, akkor a túlsúlyból eredő metabolikus zavarok eredményeképpen több szövődménnyel kell számolnunk.

A meddő nők esetében a túlsúly az esetek 6%-ban áll a terméketlenség hátterében. Az egyik leggyakrabban előforduló probléma a szabálytalan menstruációs ciklus, az a túlsúlyos nők több mint harmadát érinti. A zsírszövetben csakúgy, mint férfiak esetében a fent leírt módon női nemi hormonok fokozottabban képződnek, ez a magas ösztrogénszint zavarja a menstruációs ciklusok szabályozását és akár a menzesz elmaradását is kiválthatja. Mindemellett elhízottaknál fokozódik a férfi nemi hormonok szintje is.

Fontos, az elhízással összefüggésbe hozható betegség a polycystás petefészek szindróma (PCOS). A betegség a nők 5-10 %-át érinti, de nagy részük nem tud róla. A hátterében komplex anyagcserezavar áll. A PCOS-ok között minden 2.-3. beteg túlsúlyos. A szövetek inzulin iránti érzékenysége csökken, ennek ellensúlyozására több inzulin termelődik és ez a petefészkeket túlzott férfihormon-termelődésre ösztönzi. Ennek hatására a petesejtek nem érnek meg teljesen, nem lesz tüszőrepedés, és ezek az éretlen tüszők a petefészekben maradva, cisztákká átalakulva hozzák létre a betegségre jellemző nagy, az ultrahangon jól felismerhető petefészkeket. A hormonális egyensúly felborulása miatt, ha bekövetkezik is a terhesség, akkor fenyegető vetéléssel kell szembenéznünk. A betegség kezelésében fontos helyet kap a fogyás, mely nemcsak a szövetek inzulin iránti érzékenységét növeli, hanem a fogamzóképesség visszaállításában is fontos tényező.

A terhesség lefolyása és az elhízás

Az elhízás a terhesség lefolyását is befolyásolja, fontos rizikótényezője (10-szeresére növeli) a terhesség alatt fellépő vérnyomás kiugráshoz társuló görcsrohamnak, a terhesség alatti diabétesznek, a szülés során komplikációk léphetnek el, valamint császármetszés esetén növeli az anyai és magzati halálozás esélyét. A magzatban velőcső-záródási rendellenességek is gyakrabban kialakulnak.

A depresszió

Egy holland tanulmány szerint a viszcerális (zsigeri) zsírtöbblet a depresszió kialakulása között is összefüggés van. Ez magyarázatot adhat arra, hogy idős depressziósoknál magasabb a cardivasculáris betegségek és a cukorbetegség kialakulásának esélye. A vizsgálók nem találtak összefüggést a nem hasi elhízás és a depresszió között.

A depressziósoknál magasabb kortizolszint a felelős a hasi elhízás kialakulásában, mert ez a hormon aktiválja a lipoprotein lipázt és gátolja a zsigeri területekről a zsírmobilizációt. A vizsgálat nem talált összefüggést a BMI, a testzsírszázalék változása és a depresszió között. A gyulladásos mediátorok szintén szerepet játszanak a fenti összefüggés kialakulásában, valószínűleg a depressziósokban magasabb gyulladásos mediátor molekula aktiválja a kortizol felszabadulását, és ez indítja be a hasi elhízás és az ennek hátterében álló viszcerális zsírlerakódás folyamatát.

A fenti betegségek, kórállapotok esetében is hatékonyabb és egyszerűbb módszer a megelőzés és a korai felismerés esetén történő életmódváltás. Az ismert rizikófaktorok mellett fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet az elhízásra, mint fontos kockázati tényezőre az említett betegségek kialakulásában, hiszen az elhízás, mint civilizációs betegség megelőzhető, valamint orvosi segítséggel és a beteg részéről történő odafigyeléssel sikeresen kezelhető.

Dr. Csuth Ágnes