Létezik két olyan rozsfajta, amelyek nagyon jó hatásúak: az egyik a rezisztens keményítő, a másik a pektin.
Ezek éppen azok amelyekből a legtöbb vajsav jön létre.
A rezisztens keményítő olyan keményítő, amelyet az emberi emésztőenzimek nem képesek feldolgozni.
A krumpliban természetes módon fordul elő a nagy mennyiségű rezisztens keményítő, de egyébként minden keményítős ételben képződnek rezisztens keményítők főzés és lehűtés után.
A főzés zselatinizálja a keményítőt olyan formában, mint az emberi amiláz könnyen megemészt.
Lehűlés után a zselatinizált keményítő visszaalakul rezisztens keményítővé.
A keményítőtartalmú étrendeket összefüggésbe hozzák a vastagbélrák nagyon alacsony előfordulásával, miközben ezek igen kevés természetes rostot tartalmaznak.
Ennek valószínű az az oka, hogy a rezisztens keményítőből a főzés után kialakuló butirát védőhatású a végbélrák ellen.
A pektin, a gumi és a nyálka - összefoglaló nevén a vízben oldódó rostok vagy viszkózus rostok - a gyümölcsökben és zöldségekben - például az almában és a paradicsomban - fordulnak elő, és úgy tűnik, hogy védelmet nyújtanak az érelmeszesedés ellen.
A bogyós gyümölcsök különösen jó pektinforrások lehetnek, mert sokszor olyan mikróbaellenes anyagokat tartalmaznak, amelyek javítják a bélflórát.
Az áfonya például csökkenti a kórokozó baktáriumok mennyiségét, miközben táplálja a probiotikus baktériumokat.
Ha az áfonya héját probiotikumokkal esszük, növekedik a vérben a butirát mennyisége, emellett az áfonya rostjai jótékonyabb hatásúak a rozs - vagy a zabkorpánál.
A cellulóz szintén hasznos rostféle lehet.
A cellulózban gazdag ételek mint a tökféllék (sütőtök, cukkini, főzőtök) és a szárazzöldségek, mint a zeller, káposzta, szintén alkalmassak megfelelő mennyiségű vajsav termelésre.
Fontos azonban, hogy kistermelőtől vásároljuk meg a terméket és ne az iparilag előállított növényvédő szerekkel "megáldott" termékeket együk.